Elidegenedés
Emberek egymás hegyén hátán. Belül szenvednek, ordítanak a segítségért, de kívül csak mosolyognak és teszik a dolguk. Ha valaki elesik, lerogy, mert nem bírja tovább a többiek mosolyogva sétálnak el mellette "Ugyan pajti, semmi gond... de a problémád ne ecseteld nem érdekel!" Ha gondjuk van... orvoshoz mennek. Fizetnek azért, hogy meghallgassák őket. Már ezért is fizetned kell. Ha fizetsz mindent megkapsz, ha nem fizetsz nem kapsz semmit. Semmit.
Mintha minden ember egy üveggömbbe zárva élne. Mintha minden kapcsolat csak az üveggömbök felszínének érintése volna. Mintha minden egyes üveggömb törhetetlen lenne úgy, hogy minden vágya az lenne, hogy ne is létezne, hogy hallani lehessen az üvegrepedését, hogy felizzon és elolvadjon, ha olyan ember ér hozzá... De nem. Nem lehet. Nem lehet.
Kell az üveggömb, mert pókok járkálnak mindenhol... először elkápráztat a selymes, ezüst hálójával majd elroppantja az üveggömböt és úgy érzed szabad vagy, kapsz levegőt, ez az amire vágytál, majd a két éles rágó a szívedbe szúr és telenyomja a tested a smaragd méreggel. Nem halsz bele, de megtörsz és az üveggömb újra köréd épül keményebben és fagyosabban, mint előtte.
Úgy érzem az üveggömböm meglágyult, mert hozzá értél. Te! A Te érintésed meglágyította... amikor érzem és látom, hogy a te üveged is kemény, mint a gyémánt, sokkal keményebb mint az átlag embereknek... de kérlek... olvadjunk össze... Mutasd meg a lelked megint! Éhezem a látványára, a lelked forróságára, mutasd meg megint! Vedd le újra a maszkodat! Kétségbeesek amikor nem látlak egészen...
Beléd kapaszkodok. Te vagy az Egyetlen.
Mintha minden ember egy üveggömbbe zárva élne. Mintha minden kapcsolat csak az üveggömbök felszínének érintése volna. Mintha minden egyes üveggömb törhetetlen lenne úgy, hogy minden vágya az lenne, hogy ne is létezne, hogy hallani lehessen az üvegrepedését, hogy felizzon és elolvadjon, ha olyan ember ér hozzá... De nem. Nem lehet. Nem lehet.
Kell az üveggömb, mert pókok járkálnak mindenhol... először elkápráztat a selymes, ezüst hálójával majd elroppantja az üveggömböt és úgy érzed szabad vagy, kapsz levegőt, ez az amire vágytál, majd a két éles rágó a szívedbe szúr és telenyomja a tested a smaragd méreggel. Nem halsz bele, de megtörsz és az üveggömb újra köréd épül keményebben és fagyosabban, mint előtte.
Úgy érzem az üveggömböm meglágyult, mert hozzá értél. Te! A Te érintésed meglágyította... amikor érzem és látom, hogy a te üveged is kemény, mint a gyémánt, sokkal keményebb mint az átlag embereknek... de kérlek... olvadjunk össze... Mutasd meg a lelked megint! Éhezem a látványára, a lelked forróságára, mutasd meg megint! Vedd le újra a maszkodat! Kétségbeesek amikor nem látlak egészen...
Beléd kapaszkodok. Te vagy az Egyetlen.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése