Everybody has a mask...

Miért maradtok csendben, amikor ordítani akartok? Miért nem ordítunk, ha fáj? Miért nem örülünk, ha öröm ér minket? Miért fontosabb a negatív élményeinket kihangsúlyozni? Miért irigykedünk és miért gyűlöljük azt, akinek boldog élete van? Emberek... arra születtek, hogy egymást bántsák. Főleg itt Európában. Ez maga a Pokol. Minden különálló kis lélegzet csendben járkál... Minden olyan... olyan kusza. Látom a színeket, látom a szétszakadást. Lesz ennél jobb is igaz? :) Csak akarni kell. Meg találom majd az én utam, az utat, amin boldog leszek. Elérem, akárki mond akármit. Az álmokat soha nem szabad feladni! Monkey D. Luffy

Rég nem érzett harmónia Vele. Nem akarom, hogy elmúljon. Olyan jó így. Szerelem. Szeretem, 10 hónapja, pontosan 306 nap. :) Furcsa belegondolni, hogy nemsokára egy éve. Ahw. Harmónia Vele, Káosz minden máshol. A barátok elpárologtak, kihívások jöttek, és nem tudom, hogy ezzel meg tudok-e birkózni... Majd csak sikerül. :]

"Lelkünk mélyén (...) ez a vágy él: boldogok akarunk lenni, és jólétben szeretnénk élni, de főleg félelem nélkül és betegség nélkül és halál nélkül. És ez lehetetlen. A föld: a küzdelem színtere. Mindig az volt, és az is marad." - Müller Péter Azt hiszem ez adja az alapvető konfliktust... nem tudom mit tegyek. Nem tudom mi a jó, mi a rossz, nem tudom, hogy melyik az az út, ami nagyobb sebek nélkül járható.