A bántó...

Ma csalódást okoztam. Csalódtak bennem. Csalódtam magamban. Nem vagyok elég jó. Mindenkinek csalódást okozok. Ez fáj. Ne haragudjatok rám. Két mesterem előtt leszerepeltem, és az Ő örömét is elvettem. Ne haragudjon rám. Ne haragudjon rám. Ne haragudj rám.

Visszatért. Nem akartam, hogy visszatérjen. Nem akartam, és újra itt van. Soha nem szabadulok meg, ettől a mélységtől? Mindig is bennem fog élni... Mindig. Soha nem megy el. 4 éve azt hittem soha többé nem érzem majd... "idegen tükörkép, zsibbadó bőr, vörös színek, kábult önkívület"...
Nem akarok a magányom mellett teljesen egyedül maradni. Miért? Tanulnom kéne ebből az életből? Mit kezdjek ezzel a pókháló lélekkel?




Ó, öröm kis pillangói, gyertek, találkozzatok lelkem lepkezabáló férgeivel.

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Kalóz moment.

Erre jő a nagy kalóz, Vitorlája lobbanó, Hajó orra vágja a tengert, Ohahó, a hullámokba hull a hullahad, hahó! Koppan a faláb, szúrágta lábbeli, szemkötő, erre jő a nagy kalóz. "Rumot ide! Vágjunk csak bele!" kalóznak lenni jó!
További információk

Magány

Aidez-moi! Mindenki csak magával foglalkozik, mindenki magányos. Esélyünk sincs normálisan élni így... A világ beteg és nem hagyja, hogyha tönkretettük, akkor mi ne szenvedjünk úgy mint Ő. Talán ha eldobnám a szívem, a lelkem... és robotként élnék tovább... de az már nem is élet. Szörnyűséges rájönni vagy úgy érezni, hogy az Egyetlen, akivel megosztod a kis magánvilágodat... ő maga már nem osztja meg veled a sajátját. "...nem is akarsz válaszolni." "Nem éppen." "Mi a baj?" "Jó éjt." Jó éjt... Aidez-moi!
További információk

Mindennapok...

Kép
Gondoltam írok pár sort itt a nagybetűs kapujában... Büszke vagyok az iskolámra és magamra is. Filozófia országos 24. helyezett. Örülök, hogy újra sikerült maradandó nyomot hagynom magam után... "egy jelet, ha indulni kell..." és, hogy beszélni fognak még rólam, és én leszek a példa, az első. Ez jól esik. Jól esik a tudat, és nem fellengzősségből, tényleg jól esik az elismerés. Egyszer elhatároztam, hogy egész életemben azon fogok dolgozni, hogy a nevemet emlegessék majd, hogy ismerjenek és tiszteljenek azért amit létrehoztam. Megtettem az első lépést... elballagtam a szeretett gimnáziumomból és nekik is büszkeséget szereztem és hozzájárultam az iskola jó híréhez. Szeretném, ha az életem minden szakaszában tudnék hagyni egy ilyen jelet, egy lenyomatot, hogy ott voltam. Szeretném, ha tudnék alkotni és ezzel örömet tudnék szerezni másoknak. Szeretném, ha teljesülnének az álmaim. Szeretném, ha az álmaimból az életemet is fent tudnám tartani. Szükségem van társakra, akik szeretne...
További információk