Magányos madár éneke

Ezren s ezren keringhettek köröttem,

arcotok idegen s egyforma,

nem mutat semmit, csak viasz maszk.

Szétfolyó, szürke hamufelhő tánc,

dobogó léptek durva zaja,

csak pusztítani tudtok, ölni és ölni.

Magányos madár lelkem szárnyát törte,

itt ebben a fényes ál-arany kalitkában.

Ha majd jő a kulcs, feltűnik a fényben,

s kattan a zár, tehetetlen sír fel

a madár dal, a keserves küzdő szó.

Hasztalan írom énekem, süket fül nem

hallja meg soha keservem,

Örökforgó kínos láncolat itt nekem életem,

nem hall, nem lát, csak... öl,

ez az emberi lételem.