Volt egy lány. Szelíden éldegélt a kis kertjében, amiben volt egy nagy fája, hatalmas szerteágazó lombokkal és rengeteg kicsi és nagyobb levéllel. A fa sokszor virágzott, és sokszor hullatta drága leveleit, de egészséges, gyönyörű fa volt. A lány gondosan óvta és gondozta, hisz ő adta neki azt a drága gyümölcsöt, aminek íze mennyei, édes, minta cukor és puha, mint a selyem, és el nem fogy. Aztán egyszer csak egyik napról a másikra valami felhívta a figyelmét a fáján, ami addig nem volt ott. Mintha halkan susogott volna neki, csengő hangon. Megjelent a tiltott gyümölcs a fáján. Az első, igazi tiltott gyümölcs, ami úgy vonzotta magához, mint virág a méhet. A gyümölcs nem tett semmit csak csillogott a fényben és szelíden a lányra mosolygott. A lány onnantól kezdve mindennap ott állt a fa alatt és nézte azt a gyümölcsöt. Először csak pár percig, majd félóráig, aztán órákig is elüldögélt és csodálta a gyümölcsöt, habár ott volt neki a földön már a legfinomabb, el nem fogyó gyümölcse, mely...