?

Elrontottam volna? Ugyan... most már tényleg mindegy, rá léptem erre az ösvényre és visszalépni már nem tudok. de aggódok és félek. Nagyon félek, hogy vége lesz... Nagyon félek, hogy még csak most kezdődik... Nagyon félek hogy még el se kezdődött, vagy hogy már túl késő kilépni...
Néha olyan szívesen tenném le a lapjaimat kiterítve: "tessék, ennyit tudtam adni... én most abbahagyom a játékot. "
Úgy érzem az egész világ súlya nyomja a vállamat... az agyamat... a gondolataimat. Érzem, hogy kapargatja a felszínt az őrület. Miért nem látja senki? Miért nem tudom megmutatni? Csak egyetlen egy valaki érezné, amit érzek... ne... inkább ne is érezze... ezt ne. Csak tudja, hogy baj van, hogy szükségem van valamire. Vajon meddig fog még tartani az a recsegő korlát? Lesz-e valaki aki észre veszi? Meddig tudom még tartani magam?