Kicsit furcsa minden...
Nem is tudom, hogy mit írjak... Május 19. A 19. születésnapom... megkezdtem a 20. évemet... elkezdődött volna a 20. hónap... 19-20-19-20... a 20-as szám az élet minden területén változást jelez. Azt hiszem megtörtént... A szóbelik még hátra vannak, aztán ki leszek lökve a nagyvilágba. Hajrá! Valaminek vége lett... valami elkezdődött.
Sok érzés kavarog bennem... Sokan nem hiszik el, hogy igenis érezheti ok nélkül szarul magát az ember... és igenis lehet ilyen a sorsom, lehet ilyen a habitusom. Gyorsan nagy lánggal égni, majd hamuvá porladni és újra kezdeni az egészet. Nem tudom mi zajlik bennem... De... az az idióta vigyor az arcomon, ha eszembe jut az egész... istenem... és az üresség, aminek nem szabadna ott lennie... Minek is írok blogot, ha félek tőle, hogy megtudják fejteni a sorokat...
A lány és az alma... folytatódik.
A lány megérezte az alma illatát, közvetlen közelről látta annak bőrét és ennivaló színét... hozzá ért, de még nem ízlelte meg, pedig nagyon szeretné megtenni. Az alma ott van és figyel és nevet a lányra. És nem csak egy alma kacsintgat rá szépen... de őt mégis csakis az az egy érdekli és egyre inkább és inkább szeretné. Vágyakozik utána, akkor is, ha tudja, hogy nem kizárt, hogy az alma belseje üres, vagy rossz ízű. A lány csak toporog a létra tetején és nem tudja, hogy lemásszon vagy maradjon és kapaszkodjon át a fára, és tobzódjon az ágak között, a kígyók és almák tengerében... És a hűséges, ízletes, finom gyümölcse lent vár rá és figyel és a lány kegyetlennek érzi magát, de mégse bűnösnek... csak bizonytalannak. Lenéz és máris hiányzik neki... de mégse mászik le...
Sok érzés kavarog bennem... Sokan nem hiszik el, hogy igenis érezheti ok nélkül szarul magát az ember... és igenis lehet ilyen a sorsom, lehet ilyen a habitusom. Gyorsan nagy lánggal égni, majd hamuvá porladni és újra kezdeni az egészet. Nem tudom mi zajlik bennem... De... az az idióta vigyor az arcomon, ha eszembe jut az egész... istenem... és az üresség, aminek nem szabadna ott lennie... Minek is írok blogot, ha félek tőle, hogy megtudják fejteni a sorokat...
A lány és az alma... folytatódik.
A lány megérezte az alma illatát, közvetlen közelről látta annak bőrét és ennivaló színét... hozzá ért, de még nem ízlelte meg, pedig nagyon szeretné megtenni. Az alma ott van és figyel és nevet a lányra. És nem csak egy alma kacsintgat rá szépen... de őt mégis csakis az az egy érdekli és egyre inkább és inkább szeretné. Vágyakozik utána, akkor is, ha tudja, hogy nem kizárt, hogy az alma belseje üres, vagy rossz ízű. A lány csak toporog a létra tetején és nem tudja, hogy lemásszon vagy maradjon és kapaszkodjon át a fára, és tobzódjon az ágak között, a kígyók és almák tengerében... És a hűséges, ízletes, finom gyümölcse lent vár rá és figyel és a lány kegyetlennek érzi magát, de mégse bűnösnek... csak bizonytalannak. Lenéz és máris hiányzik neki... de mégse mászik le...
Megjegyzések
Megjegyzés küldése