Bejegyzések

Bejegyzések megjelenítése ebből a hónapból: június, 2011

Vizsgadrukk

Hajrá, hajrá menni fog ez! Csak no para. Vizualizáció. Vizualizáld, hogy sikerült és sikerülni fog. Be kell, hogy valljam, hogy gyűlölöm a stressz helyzeteket és soha nem fogok hozzá szokni. Főleg a szóbeli megmérettetéseket nem bírom elviselni. De nem baj! menni fog és kész! menni fog! Hajrá! Hajrá...

Sweet dreams...

Kép
Kicsit fura... Már megint, olyan hülyén érzem magam. Olyan... Nem is tudom. Izgatottsággal vegyes ijedtség. De én igenis ura vagyok önmagamnak és képes vagyok kordában tartani a vágyaimat. Nagyon nehezen, de megy és ez a lényeg. Néha az álmok furcsa dolgokat mutatnak nekünk, pedig mindig a tudatalattink üzen vele. Üzen, hogy mit szeretne vagy mitől fél. Mindig üzen, akkor is ha abszurd dolgokat láttat velünk. A legrosszabb az egészben, hogy olyan valóságos, olyan... majdnemhogy kézzel fogható. A szívem hevesebben dobog, az egész agyam úszik az endorfinban és a szerotoninban, de ahogy felkelek rájövök, hogy csak álom volt és annál nagyobb a puff. Bár ha jobban belegondolok akkor is csodás. Csodálatos ajándék, hogy álmodhatunk... hogy az elfojtott vágyainkat és minden kívánságunkat és fantáziánkat kiélhetjük büntetlenül az álmainkban... legalább ott, ha már a valóéletben nem lehet ... vagy nem szabad. :)

Edward és Bella?! Penge!

Legszívesebben követelném Stephenie Meyer nyakon csapdosását egy rohadó büdös hallal, hoyg kitalálta ezt a szerencsétlen, paradox vámpírtörténetnek titulált valamit. Az egész sztori ellent mond az évezredes vámpír hagyományoknak és a vámpírokból ilyen nyámnyila béna "shiny" idiótákat csinál, és ez bosszant. Bella és Edward összeházasodnak és utána lefekszenek egymással és jön a vámpírbaba. VICC. De a legszomorúbb az egészben, hogy a sok elnézést a kifejezésért hülye nő bekajálja, mert hogy milyen romantikus... viszont Én, aki tiszteli és szereti az IGAZI vámpír irodalmat, kiakadok ezen, mert ez egy paródia. Anne Rice volt az igazi, aki a legjobban bemutatta a vámpírok világát... Darren Shan szintén vicc... A 10-14 éves korosztálynak elmegy, de utána rákéne döbbeni, hogy amúgy meg nem állja meg a helyét az említendő vámpírkönyvek között. Ami még nagyobb poén, hogy manapság ez már divat. A vámpírizmus... a vámpíros könyvek olvasása... "farkasember modell" "éj...

Olyanok, mint a hulló őszi falevelek...

Kép
Elveszíteni egy barátot mindig rosszul esik.... akkor is, ha az az ember nem is gondolja ezt "tragédiának", hiszen úgyis tobzódik a sok-sok "legjobb barátok" közt. Kár, hogy nem érzi át a dolgot. Nem szoktam sokaknak megnyílni, de ha megnyílok akkor máris kezdek elvárásokat felállítani vele szemben, hogy bizonyítsa, hogy megérdemli a szeretetemet, azt a szeretetet amit nem adok könnyen, de annál erősebb... Kár, hogy neki ez igazából semmiség... és örülök, hogy igen végül is nekem se fáj, csak rossz... rossz az érzés, hogy már megint tévedtem és csalódott vagyok, hogy nem sikerült megkapnom azt amit adni szerettem volna. Most megint csak álldogálok itt egy magamban és kénytelen vagyok belátni, hogy nincsenek barátaim, mert akik voltak azok is itt hagytak. Én lennék a hibás? Vagy rossz emberekkel hoz össze a sors? A haverság más tészta.... haverokból mindig rengeteg van... de barátból egy se. Kicsi szívem újra bezárja kapuit és vár majd, hátha találkozik egy rokonjáva...

Lenore

A középkorban Európa-szerte ismert ballada volt. Mese és monda formában elsősorban Észak- és Kelet-Európában terjedt el. A nemzetközi és a magyar hiedelemmonda- katalógus egyaránt számon tartja. A mese, monda és ballada alapjául egyaránt az a monda szolgált, amely a szláv népek közt alakult ki a 6-7. század folyamán, a vándorénekesek terjesztették és juttatták el hozzánk is. A halott szerető megjelenik, mert kedvese visszasírja. Az, hogy a halottat nem szabad visszasírni, a közhitben általánosan elterjedt volt. A következőben egy észak-magyarországi változata található a Lenore balladának: Volt egy fiatal pár, nagyon szerették egymást. A katona kiment a frontra és meghalt. Egy éjjel egy ló megállt az ablak alatt, egy fehér ló, és beszólt a katona, hogy: - Kedvesem, jössz-e velem? A lány mindjárt szedte a holmiját a hátára, és ment a férfi mellett. Nem vette fel a lóra, csak ment mellette. Mindig a temető fele vitte, és borzasztóan kezdett már félni a lány. A férfi mondta: ...