Olyanok, mint a hulló őszi falevelek...
Elveszíteni egy barátot mindig rosszul esik.... akkor is, ha az az ember nem is gondolja ezt "tragédiának", hiszen úgyis tobzódik a sok-sok "legjobb barátok" közt. Kár, hogy nem érzi át a dolgot. Nem szoktam sokaknak megnyílni, de ha megnyílok akkor máris kezdek elvárásokat felállítani vele szemben, hogy bizonyítsa, hogy megérdemli a szeretetemet, azt a szeretetet amit nem adok könnyen, de annál erősebb... Kár, hogy neki ez igazából semmiség... és örülök, hogy igen végül is nekem se fáj, csak rossz... rossz az érzés, hogy már megint tévedtem és csalódott vagyok, hogy nem sikerült megkapnom azt amit adni szerettem volna.
Most megint csak álldogálok itt egy magamban és kénytelen vagyok belátni, hogy nincsenek barátaim, mert akik voltak azok is itt hagytak. Én lennék a hibás? Vagy rossz emberekkel hoz össze a sors? A haverság más tészta.... haverokból mindig rengeteg van... de barátból egy se. Kicsi szívem újra bezárja kapuit és vár majd, hátha találkozik egy rokonjával.
Friends are like a four leaf clover: hard to find but lucky to have.
VálaszTörlésAz igaz barátok mindig csak a bajban mutatkoznak meg, ha az említtt személy dobott, akkor nem is volt méltó a barátságodra. :)