Kegyetlen álmok

Már egy hónapja, hogy az alma leesett a fáról és a lány rájött, hogy az alma ízetlen és szétmarná a száját, ha csak beleharapna... Vissza ment. Azóta már úgy gondolta nem is érdekli az alma... el is felejtette. Nem gondolt rá. Nem érdekelte. Minden kapcsolatot elszakított, hogy még csak véletlenül se láthassa őt... Az almát se érdekelte többé a lány, de a lány mégis attól fél azóta, hogy majd az alma elárulja titkát.
Aztán jött egy álom. Mint akkor régen... olyan valóságos volt az álom most is, mint akkor. "Mindig is fontos leszel nekem..." A lány már nem tudta fenn tartani a közömbösség álarcát, és most újult erővel tört rá a rosszullét és több mint egy hónapja elfojtott szerelem apró utó-lángjai. A fájdalom, amiért ez a szerelem bűn volt, a fájdalom amiért ez a szerelem nem teljesülhetett, a fájdalom amiért sosem lesz biztos benne, hogy szerelmét értékelte-e, a fájdalom, hogy nem tudhatja, hogy csak kinevette-e... A fájdalom, hogy ez szerelem volt. A lány szeretné megint látni őt, és szeretné érezni egy ölelését. Csak egy ölelést... csak ennyit kaphatna tőle. De nem fogja megkapni soha és nem is szabad, hogy erre vágyjon. De a lélek őrült, ahogy a szív is, az ész pedig tiltakozik és mondja monológját.