Bejegyzések

Bejegyzések megjelenítése ebből a hónapból: január, 2012

Hah.. kacagnom kell

Kép
"Óh, hát simán kibírom, majd ugyanazt csak más névvel írom, és kívánom, hogy mocskosul marjon, ha kellenék."

Könnyek

Sírok értetek. Sírok úgy, ahogy az Anya sírat benneteket. Sírok, egyre sírok és a sós tenger sose apad el. Sírok, érted és érte. Egyedül jó lehetsz, de együtt... együtt ti vagytok a testet öltött gonoszság. Isteni lények lehetnétek, de mindig van egy, aki belülről rohasztja szét a jót. A szép kis díszes hernyó, aki pillangó akart lenni, de még mielőtt bebábozódott volna, belülről megette egy féreg... mielőtt láthatta volna az eget, és repülhetett volna. Testének csak az üres váza maradt... Sose felejtem el. Sírok értetek, de tudom... ezért azt gondoljátok: álszent, mártír... ha magamért sírok: önző, sajnálja magát. Hát nektek semmi se jó? hányan próbáltak már valakik lenni és tenni... akik az emberek javát akarták mind meghaltak... akár pont azok ölték meg, akiknek a javát akarták... hányan áldozták már egész életüket fel azért h jobbá tegyék a világot.. és semmi. az erőfeszítés hiába volt. tényleg csak magunkért érdemes élni de itt máris abba a csapdába esünk h pont emiatt is tartunk ...

and then... here are the Wolf again....

Miért van ezaz egész? Ha egyszer hibázol... mindig visszatér azaz egyetlen egy rossz lépés. Megváltoztat és mindig emlékeztet magára. Két emberbe szerelmesnek lenni? nem működik. Nincs ilyen. Ez tény. Ez tapasztalat. Vagy az egyik vagy a másik. És habár a másik, vissza küldött az igazihoz ezzel csakis jót téve és bizonyítva, hogy mégsem olyan kegyetlen... mégis... úgy szerettem, hogy eldobtam volna érte azt a szerelmet... Olyan kegyetlen voltam... olyan bolond... olyan ostoba... olyan szerelmes... olyan becsapott... és naív... Nem lehetett lebeszélni róla, dühödten reagáltam minden szóra, amit ellene ejtettek... aztán Ő mondta ki... "menj hozzá vissza". Visszamentem. Újult erővel még jobban szerettem hónapokig, most is ugyanúgy szerelemmel szeretem, de újra gondolok a Farkasra, aki báránybőrben jár... Soha nem fogom tudni elfelejteni. Néha arra gondolok bárcsak kihasznált volna... vagy bárcsak kihasználna... csak egyetlenegyszer érezhettem volna a bőrét az én bőrömhöz érni......