and then... here are the Wolf again....
Miért van ezaz egész? Ha egyszer hibázol... mindig visszatér azaz egyetlen egy rossz lépés. Megváltoztat és mindig emlékeztet magára.
Két emberbe szerelmesnek lenni? nem működik. Nincs ilyen. Ez tény. Ez tapasztalat. Vagy az egyik vagy a másik. És habár a másik, vissza küldött az igazihoz ezzel csakis jót téve és bizonyítva, hogy mégsem olyan kegyetlen... mégis... úgy szerettem, hogy eldobtam volna érte azt a szerelmet... Olyan kegyetlen voltam... olyan bolond... olyan ostoba... olyan szerelmes... olyan becsapott... és naív... Nem lehetett lebeszélni róla, dühödten reagáltam minden szóra, amit ellene ejtettek... aztán Ő mondta ki... "menj hozzá vissza". Visszamentem. Újult erővel még jobban szerettem hónapokig, most is ugyanúgy szerelemmel szeretem, de újra gondolok a Farkasra, aki báránybőrben jár... Soha nem fogom tudni elfelejteni. Néha arra gondolok bárcsak kihasznált volna... vagy bárcsak kihasználna... csak egyetlenegyszer érezhettem volna a bőrét az én bőrömhöz érni... akkor lett volna a bűnömért a büntetés igazán jogos... bár így is fáj és így is visszakapom a butaérzelmek miatti büntetésemet... mégis úgy érzem, hogy kellett volna az igazi... az igazi fizikai vétek... így talán most nem gondolnék újra rá. Lehet, hogy csak a testivágy az egész okozója... de ezt is magamnak magyarázom... hát persze, hogy nem csak az... A Lelkét is akartam... de Ő nem adta... lehet, hogy nincs is már neki...
Két emberbe szerelmesnek lenni? nem működik. Nincs ilyen. Ez tény. Ez tapasztalat. Vagy az egyik vagy a másik. És habár a másik, vissza küldött az igazihoz ezzel csakis jót téve és bizonyítva, hogy mégsem olyan kegyetlen... mégis... úgy szerettem, hogy eldobtam volna érte azt a szerelmet... Olyan kegyetlen voltam... olyan bolond... olyan ostoba... olyan szerelmes... olyan becsapott... és naív... Nem lehetett lebeszélni róla, dühödten reagáltam minden szóra, amit ellene ejtettek... aztán Ő mondta ki... "menj hozzá vissza". Visszamentem. Újult erővel még jobban szerettem hónapokig, most is ugyanúgy szerelemmel szeretem, de újra gondolok a Farkasra, aki báránybőrben jár... Soha nem fogom tudni elfelejteni. Néha arra gondolok bárcsak kihasznált volna... vagy bárcsak kihasználna... csak egyetlenegyszer érezhettem volna a bőrét az én bőrömhöz érni... akkor lett volna a bűnömért a büntetés igazán jogos... bár így is fáj és így is visszakapom a butaérzelmek miatti büntetésemet... mégis úgy érzem, hogy kellett volna az igazi... az igazi fizikai vétek... így talán most nem gondolnék újra rá. Lehet, hogy csak a testivágy az egész okozója... de ezt is magamnak magyarázom... hát persze, hogy nem csak az... A Lelkét is akartam... de Ő nem adta... lehet, hogy nincs is már neki...
Örülj neki, hogy így történt.
VálaszTörlésMost tényleg marhatna bűntudat.
Lépj magasabb szellemi síkra és győzd le a vágyaid, tűzz ki magas célokat, de tényeleg magasak legyenek, és ne csak kis testi vágyak.
Aki nem tűz magának elérhetetlen célokat, az az elérhetőt sem fogja elérni.
És ehhez néha a legrögösebb utat kell választani, mert ott nem ütközöl konkurenciába.