Fuckthisshit

Valahogy minden évben amikor közeledik a születésnapom, napról-napra tör rám a depresszió... Na jó, most a tavalyi szülinapom miatti emlék teszi tönkre ezt is... Tavaly ilyenkor... olyan ostoba voltam. Olyan ostoba vagyok... eszméletlen. Nem tudom, hogy azért bőgjek, mert fáj az hogy beleszerettem vagy azért mert fáj az hogy így lett vége vagy azért mert még mindig ezen lovagolok és nem bírom túl tenni magamat rajta. Életem egyik legrosszabb döntése, és a sajnálat, hogy már nem az enyém, hogy saját magam okoztam ezt a helyzetet, hogy már nem beszélünk... hogy nélkülöznöm kell, pedig olyan kis helye volt az életemben. Annyira szerettem, hogy az életem része. :) Túlságosan is, és ez lett a baj. Akkor meg minek hisztizek ezen egészen pontosan 2010 NOVEMBERE ÓTA? VICC VAGY, vedd már észre ember... -.-'

Kéne nekem egy emléktörlés, pont mint az Egy makulátlan elme örök ragyogása filmben...