gondolatok
Ha egyszer elkövetsz valamit, amiről tudod, hogy rossz... kísérteni fog. mindig eszedbe fog jutni. soha nem felejted el.
nem oldozod fel magad a megbánással, nem oldoz fel a beismerés, nem oldoz fel semmi.
nem tettem olyan rosszat, amivel kifejezetten ártottam volna, de vétettem a saját elveim ellen, vétettem a becsület, a tisztesség, az erkölcs ellen... de tényleg olyat tettem ami "bűn"?
minden szabály egy korlát, ami arra vár, hogy átlépjük... vonatkozik ez mindenre?
ki találja ki, hogy mi az ami "bűn"?
azt hiszem ez mélyen minden ember lelkébe van vésve... minden ember... nehéz írni, mert a fogalmak minden elmében más és más árnyalattal, jelentéssel vannak jelen.
azt hiszem vannak olyan emberek, akiknek nincsen lelkük, kiszakadt belőlük, a gonosz bekebelezte azt a csodát, amiben ott világít a Fény.
azt hiszem el kell fogadnom, hogy vétettem magam ellen... azt hiszem leginkább magam ellen. szerencsére a lidércnyomásnak vége, megbűnhődtem érte a klasszikus értelemben véve. annak az évnek vége... 2012 tényleg a megvilágosodás éve volt. rá kellett jönnöm, hogy el kell engednem azt ami menni akar, nem szabad ragaszkodnom tárgyakhoz, sem rosszul működő kapcsolatokhoz. rá kellett jönnöm, hogy nem szabad az ösztön szavára hallgatni, az a test beszéde... a test pedig a léleknek csak otthona/temploma/romkunyhója... ez csak az embertől függ, mennyire becsüli meg húsból és vérből gyúrt alakját, ami együtt rezeg a Mindennel.
Én templomot szentelek fel a Lelkemnek. Többé nem koszolom be.
most itt az új kezdet, az új szerelem. remélem úgy szeret, ahogy én szeretem Őt... azt szeretném, azt akarom, hogy MI legyünk. azt szeretném, ha meggyógyíthatnám minden sebét és sérelmét, azt akarom, hogy ne fájjon neki semmi. tudom, látom, ott van a szemében a Lélek, amit az Ésszel teker védőburokba... nagyon szeretlek.
nem oldozod fel magad a megbánással, nem oldoz fel a beismerés, nem oldoz fel semmi.
nem tettem olyan rosszat, amivel kifejezetten ártottam volna, de vétettem a saját elveim ellen, vétettem a becsület, a tisztesség, az erkölcs ellen... de tényleg olyat tettem ami "bűn"?
minden szabály egy korlát, ami arra vár, hogy átlépjük... vonatkozik ez mindenre?
ki találja ki, hogy mi az ami "bűn"?
azt hiszem ez mélyen minden ember lelkébe van vésve... minden ember... nehéz írni, mert a fogalmak minden elmében más és más árnyalattal, jelentéssel vannak jelen.
azt hiszem vannak olyan emberek, akiknek nincsen lelkük, kiszakadt belőlük, a gonosz bekebelezte azt a csodát, amiben ott világít a Fény.
azt hiszem el kell fogadnom, hogy vétettem magam ellen... azt hiszem leginkább magam ellen. szerencsére a lidércnyomásnak vége, megbűnhődtem érte a klasszikus értelemben véve. annak az évnek vége... 2012 tényleg a megvilágosodás éve volt. rá kellett jönnöm, hogy el kell engednem azt ami menni akar, nem szabad ragaszkodnom tárgyakhoz, sem rosszul működő kapcsolatokhoz. rá kellett jönnöm, hogy nem szabad az ösztön szavára hallgatni, az a test beszéde... a test pedig a léleknek csak otthona/temploma/romkunyhója... ez csak az embertől függ, mennyire becsüli meg húsból és vérből gyúrt alakját, ami együtt rezeg a Mindennel.
Én templomot szentelek fel a Lelkemnek. Többé nem koszolom be.
most itt az új kezdet, az új szerelem. remélem úgy szeret, ahogy én szeretem Őt... azt szeretném, azt akarom, hogy MI legyünk. azt szeretném, ha meggyógyíthatnám minden sebét és sérelmét, azt akarom, hogy ne fájjon neki semmi. tudom, látom, ott van a szemében a Lélek, amit az Ésszel teker védőburokba... nagyon szeretlek.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése