rettenet

hogy miért érzem jobban magam amikor játszok, mint miközben a saját életemet élem? mert sokkal jobb ott lenni. de akár az életemet is hasonlíthatom egy játékhoz... egy elcseszett játékhoz. most kezdem el érezni, ahogy telnek a napok, hogy a döntéseim formálják az életemet és úgy érzem nem jó irányban.,.. ezzel csak az a gond, hogy nem tudok visszamenni és egy bizonyos mentéspontot újratölteni. :D
nem mellesleg ijesztővé vált az érzéketlenségem. fásult vagyok. közönyös vagyok. elszökött belőlem a szikra, amit csak az tud visszahozni, ha egy fantáziavilágba menekülök... ott tombolnak az érzéseim, dúl bennem a tenni akarás...de itt... a valóságban már semmit se tartok megmenthetőnek.
ha a saját életemet nem tudom rendbe tenni hogy akarjam a világot jobbá tenni? túl sok és túl szoros egymás utánban értek a "sebek" az elmúlt másfél évben.
a gyűlölet is új erőre kapott bennem. gyűlölöm őt, azért amilyen... gyűlölöm, mert szeretik. gyűlölöm, mert hozzá ért, ahhoz akit szeretek. gyűlölöm azért mert elvesz tőlem mindent amit csak a magaménak tudhattam... és akit szeretek... úgy érzem ezzel elárult, úgy érzem nem szeret úgy ahogy én őt... pedig nem akarok gyűlölni... nem akarok így érezni... ehelyett általában sehogy sem érzek. nem érzek semmit, semmi és senki iránt.

kétségbeesetten próbálom törölni az emlékeimet... hogy ne emlékezzek arra ami fáj...amit elrontottam.

nagyon félek, hogy nehogy visszasüllyedjek abba az állapotba, amiben már voltam egyszer. nem akarom újra azt a sötétséget. és rettegek, hogy az agyam egy idő után besokal és egyszerűen feladja az önkontrollt... hogy megőrülök. nagyon félek. nem akarok megőrülni.