álomvilág

ma is azt álmodtam, hogy meggondoltad magad... hogy dühös voltál és sértegettél, de aztán megtört ez az egész és azt mondtad, hogy szükséged van rám és megint megfogtad a kezem és megint magadhoz öleltél úgy, mint régen. minden olyan volt, mint amikor nem volt semmi baj...
ilyenkor érzem az illatod.

32 nap telt el. még mennyi kell, hogy ne vágyjak újra arra, hogy rám mosolyogj és átkarolj? emlékszem, amikor egyszer rám néztél és azt mondtad gyönyörű vagyok, és imádsz. soha nem fogom elfelejteni.

én próbálom elfelejteni és elfogadni, de az álmaim olyan valóságosak, hogy amikor felkelek mindig azt hiszem, hogy nem is történt semmi.. és az elmúlt 32 nap volt a rémálom... nem lehet ez a valóság.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Kalóz moment.

Magány

Mindennapok...