Everybody has a mask...

Isten vagy... teremtettél egy szörnyet. kifordítottál magamból. felszínre engedted a bennem megbúvó sötétséget... nem vagyok már az,aki voltam. a Fényem ketrecbe zárva lángol és élteti a feléledt árnyékokat. bekebeleztek mindent.

nem szeretek szeretni, mert rettegek, hogy nem szeretnek viszont... rettegek tőle, hogy elhagynak és eltaszítanak... hiába fáj a szívem más miatt, úgy megszerettem Őt, és annyira féltem. alig várom, hogy találkozzunk, úgy imádom az illatát és ha rám mosolyog. nagyon szeretem és nagyon félek, hogy azt mondja majd valamikor, hogy "vége" ... könyörgöm, ne jöjjön el ez a pillanat.

mindig akkor kapsz pofont, amikor már kezdenél ellazulni, hogy tényleg szeretnek és te is bízol már benne annyira, hogy viszont szeresd.... hiába magyarázok magamnak, hogy nem másoktól kéne függenem... a boldogságomat nem hozzájuk kéne kötnöm. De hogy legyek boldog, ha akire áldozok a nehezen megszerezhető figyelmemből és szeretetemből, belenyomja az arcomat a szarba? Hogy legyek boldog és gondtalan, ha az az ember akit annyira szerettem, hogy azt leírni nem lehet... halni akar? Mit mondhatnék? Szólj csak,ha úgy érzed nem bírod tovább és menjünk kézen fogva, akkor is ha te leszarod? Hogy legyek boldog, ha a családom az orrom előtt szakad darabjaira? Hogy legyek boldog, ha a testvéreim a szemem előtt szenvednek és én nem csinálok semmit, nem érdekel semmi, csak saját magam és két hülye fasz? Hogy legyek boldog? Hogy ne gyűlöljem magam annyira, hogy ne akarjam szétszaggatni magam, hogy lássak magamból legalább valami élettelit - a véremet? mikor fogok átesni a korlátaimo...

"... a vágy szétfeszít, hogy késemet a szívedbe döfjem, és lássam a szemedben utánad mehetek..."

én egy kurvára szar ember vagyok.

ízetlen lett számban az étel, és már az álmok helye sem az enyém. Bőröm sápadt, de forró a belső láztól, szemeim köré sötét kört sző az éberség. - még mindig látom az arcod és hallom a hangod, ahogy egyetlenegyszer azt mondtad, hogy gyönyörű vagyok és imádsz. Nem vagy kőböl, mint ahogy hiszed. - érzek valami beteges vonzalmat és boldogságot azzal kapcsolatban, hogyha majd lesz egy hollóm és meghalok, Ő lesz az első aki kivájja a szememet. - nem hittem volna, hogy nélküled kietlen leszek. És mégis... - nem tudod, de....azt akarom, hogy velem együtt halj meg... ha kell akkor mindketten a kezem által. nem bírom elviselni, hogy élünk... egymástól külön.