morzsák
ízetlen lett számban az étel, és már az álmok helye sem az enyém. Bőröm sápadt, de forró a belső láztól, szemeim köré sötét kört sző az éberség.
-
még mindig látom az arcod és hallom a hangod, ahogy egyetlenegyszer azt mondtad, hogy gyönyörű vagyok és imádsz. Nem vagy kőböl, mint ahogy hiszed.
-
érzek valami beteges vonzalmat és boldogságot azzal kapcsolatban, hogyha majd lesz egy hollóm és meghalok, Ő lesz az első aki kivájja a szememet.
-
nem hittem volna, hogy nélküled kietlen leszek. És mégis...
-
nem tudod, de....azt akarom, hogy velem együtt halj meg... ha kell akkor mindketten a kezem által. nem bírom elviselni, hogy élünk... egymástól külön.
-
még mindig látom az arcod és hallom a hangod, ahogy egyetlenegyszer azt mondtad, hogy gyönyörű vagyok és imádsz. Nem vagy kőböl, mint ahogy hiszed.
-
érzek valami beteges vonzalmat és boldogságot azzal kapcsolatban, hogyha majd lesz egy hollóm és meghalok, Ő lesz az első aki kivájja a szememet.
-
nem hittem volna, hogy nélküled kietlen leszek. És mégis...
-
nem tudod, de....azt akarom, hogy velem együtt halj meg... ha kell akkor mindketten a kezem által. nem bírom elviselni, hogy élünk... egymástól külön.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése