hajnali 1 óra volt

olyan tompa minden... olyan mintha ködben járnék és mindennek csak halvány körvonalát érzékelném.

a legerősebb érzelmem a düh. néha izzó szemekkel őrjöng fel bennem ez az iszonyatos "erő" és a kezem beleremeg, a szívem dübörög és kénytelen vagyok elgyengülve lerogyni valahova, hogy kivárjam amíg megnyugszik és a szemem elől is elúsznak a képek, hogyan folyik a vér/-e/-d/-m.

érzelmek nélkül nem sírod el magad a filmen. érzelmek nélkül nem fogod meg részegen a kezem. érzelmek nélkül nem simogatod meg az arcomat reggel.

mit akarsz elérni?

csak játszol velem, mint a macska az egérrel, azzal a felsőbbrendű érzéssel, hogy te legalább tudod mi történik... én viszont csak riadtan pislogok és nem tudom, hogy a következő érintésed csak pajkos simogatás lesz vagy kitolt körmökkel végleg véget vetsz az egésznek.

soha nem mondanád azt, hogy szükséged van rám... de az még gyötrőbb, hogy talán így is van.

ha tudnád mi jár a fejemben valószínűleg elküldtél volna már... de nem bírom... előbb hasad ketté az elmém, minthogy kitudjalak zárni magamból.


fontos ő még neked? fontosabb mint én? olyan ő mint te nekem?

kicsit olyan mintha egy istenbe lennék szerelmes.

nem akarok fanatikus lenni.

nem akarok józan lenni.

nem akarok (így) élni.



140.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Kalóz moment.

Magány

Mindennapok...