Soha nem lesz vége...
Egy időre vége volt. A hullámok eltűntek és csak a tükörsima vízfelszín volt. Nem fájt. Nem volt semmilyen. Aztán újra beszéltünk. Újra találkoztunk. Újra éreztem a bőrödet a kezem alatt. Imádlak nézni. Nincs nálad gyönyörűbb a világon. Te vagy a legcsodálatosabb, a legvonzóbb. A tested olyan számomra, mint egy kegytárgy... Nézem a bőröd alatt hullámzó izmaimat, azt a gyönyörű szádat, a szép szemeidet. Imádom. A bőröd édes finom illatát. Imádom.Imádlak... áhítatosan, mint a Holdat. Bárcsak eltudnék telni a gyönyörűséggel, amikor egybe olvadunk... De majd szétfeszít, túlcsordul... Én azt hittem nem létezik ilyen. Fogok tudni mást is így szeretni? Igazából nem is akarok mást... mert Te magad vagy a megtestesült... akire mindig is úgy vágytam. Minden porcikádat ismerem.... és imádom, imádom, imádom.