"Stop whispering..."

Miért maradtok csendben, amikor ordítani akartok?

Miért nem ordítunk, ha fáj? Miért nem örülünk, ha öröm ér minket? Miért fontosabb a negatív élményeinket kihangsúlyozni? Miért irigykedünk és miért gyűlöljük azt, akinek boldog élete van?

Emberek... arra születtek, hogy egymást bántsák.
Főleg itt Európában.
Ez maga a Pokol.

Minden különálló kis lélegzet csendben járkál... Minden olyan... olyan kusza. Látom a színeket, látom a szétszakadást. Lesz ennél jobb is igaz? :) Csak akarni kell. Meg találom majd az én utam, az utat, amin boldog leszek. Elérem, akárki mond akármit. Az álmokat soha nem szabad feladni!







Monkey D. Luffy <3

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Kalóz moment.

Erre jő a nagy kalóz, Vitorlája lobbanó, Hajó orra vágja a tengert, Ohahó, a hullámokba hull a hullahad, hahó! Koppan a faláb, szúrágta lábbeli, szemkötő, erre jő a nagy kalóz. "Rumot ide! Vágjunk csak bele!" kalóznak lenni jó!
További információk

Magány

Aidez-moi! Mindenki csak magával foglalkozik, mindenki magányos. Esélyünk sincs normálisan élni így... A világ beteg és nem hagyja, hogyha tönkretettük, akkor mi ne szenvedjünk úgy mint Ő. Talán ha eldobnám a szívem, a lelkem... és robotként élnék tovább... de az már nem is élet. Szörnyűséges rájönni vagy úgy érezni, hogy az Egyetlen, akivel megosztod a kis magánvilágodat... ő maga már nem osztja meg veled a sajátját. "...nem is akarsz válaszolni." "Nem éppen." "Mi a baj?" "Jó éjt." Jó éjt... Aidez-moi!
További információk

Mindennapok...

Kép
Gondoltam írok pár sort itt a nagybetűs kapujában... Büszke vagyok az iskolámra és magamra is. Filozófia országos 24. helyezett. Örülök, hogy újra sikerült maradandó nyomot hagynom magam után... "egy jelet, ha indulni kell..." és, hogy beszélni fognak még rólam, és én leszek a példa, az első. Ez jól esik. Jól esik a tudat, és nem fellengzősségből, tényleg jól esik az elismerés. Egyszer elhatároztam, hogy egész életemben azon fogok dolgozni, hogy a nevemet emlegessék majd, hogy ismerjenek és tiszteljenek azért amit létrehoztam. Megtettem az első lépést... elballagtam a szeretett gimnáziumomból és nekik is büszkeséget szereztem és hozzájárultam az iskola jó híréhez. Szeretném, ha az életem minden szakaszában tudnék hagyni egy ilyen jelet, egy lenyomatot, hogy ott voltam. Szeretném, ha tudnék alkotni és ezzel örömet tudnék szerezni másoknak. Szeretném, ha teljesülnének az álmaim. Szeretném, ha az álmaimból az életemet is fent tudnám tartani. Szükségem van társakra, akik szeretne...
További információk