Everybody has a mask...

Úgy érzem, hogy széthasadok legbelül... odaláncolnám magam a tisztasághoz és görcsösen kapaszkodom az erénybe, de az ösztönös vágyak véresre karmolva rángatnának lefelé... úgy érzemszéthasadok... néha érthetetlen okból érzek haragot, szorongást, kéjes vágyat... úgy érzem magamban nem csak én vagyok jelen. úgy érzem a félelem és a csalódás önálló életre keltek bennem. meghasadtam. szétszakadtam.

mintha a kibaszott falnak beszélnék... nem halljátok... nem látjátok.. nem figyeltek... Gergő, vajon a te segélykiáltásod is így elveszett a levegőben? Sajnálom, hogy ez történt. Nem figyelünk egymásra. Nyugodj békében, a lelked nyerjen bocsánatot, ahogy édesanyád lelke is. nem is értitek... az agyam lüktet... a testem remeg, már olyat látok, ami nincs, rettegek. félek. hiába mondom, hiába kérek segítséget... senkit se érdekel, senki se segít.

Valahogy minden évben amikor közeledik a születésnapom, napról-napra tör rám a depresszió... Na jó, most a tavalyi szülinapom miatti emlék teszi tönkre ezt is... Tavaly ilyenkor... olyan ostoba voltam. Olyan ostoba vagyok... eszméletlen. Nem tudom, hogy azért bőgjek, mert fáj az hogy beleszerettem vagy azért mert fáj az hogy így lett vége vagy azért mert még mindig ezen lovagolok és nem bírom túl tenni magamat rajta. Életem egyik legrosszabb döntése, és a sajnálat, hogy már nem az enyém, hogy saját magam okoztam ezt a helyzetet, hogy már nem beszélünk... hogy nélkülöznöm kell, pedig olyan kis helye volt az életemben. Annyira szerettem, hogy az életem része. :) Túlságosan is, és ez lett a baj. Akkor meg minek hisztizek ezen egészen pontosan 2010 NOVEMBERE ÓTA? VICC VAGY, vedd már észre ember... -.-' Kéne nekem egy emléktörlés, pont mint az Egy makulátlan elme örök ragyogása filmben...

Áthozom a cikkeimet puruttyáról ide... még kelleni fognak. : D Bár ez már régi de jó h túl vagyok rajta. Vajon bele lehet őrülni a vágyakozásba? Bele lehet? Biztosan. Ez a baj. Az emberi természet, az emberi érzések. Mennyire összetettek. Régen mindig mosolyogtam a nagy romantikus regényekben olvasott tipikus "szerelembeteg, éghajlat változásra van szükség" sablonokon, meg a szerelmi háromszögeken. Mert hát ugye mit problémáznak? Nincs abban semmi nehéz. Küldje el azt, akit már kevésbé akar. Ha ez tényleg ilyen egyszerűen menne. A saját bőrömön kellett megtapasztalnom, milyen is egy ilyen helyzet. Ironikus az élet. De az ember önző, tagadhatja, de akkor is önző. Csak az arányok változnak, de mindenki az... Nem fogja ilyen egyszerűen lerendezni a dolgokat... Az egyszerűség és logikusság amúgy sem jellemzően emberi tulajdonság. A vágy ... ha sikerül elkapnia... az ösztön-embereknek nem is olyan probléma. Engednek neki. Különösebb gond nélkül. De szerintem ...

Visszaolvasva az eddigieket... úgy tűnik imádok költőien fogalmazni. Az eufemizmus megszállottja vagyok. Végül is a "jaj megszakad a szívem, mert eltépték lelkem fátyolát" jobban hangzik, mint a "te tetvedék rohadj meg, hogy köcsög voltál velem"... vagyis nézőpont kérdése. A lényeg, hogy rájöttem, hogy nyálas vagyok. Lekéne erről szokni. A jó hír, hogy végre jó idő van... csakhogy tudja ha netán valaki ablaktalan betonkockában élne.. És most nincs időm többet írni.

Tudják a könnyek csillapítani a fájdalmat? Miért kell egész tavakat telesírni azért, hogy már ne fájjon úgy? 2 és fél év lett volna, egy hónap híján. Te leszel nekem örökre az első, az egyetlen, az akire mindig emlékezni fogok.

"Zselenszky Tamás Most látható hangok játszank a hallható fénnyel S a nappalinkban nyaraló téllel koccintok én Gyenge szóvicc az élet, harsog keserűn, erre én meg Nagy zöld mosollyal rólad mesélek, kicsi hibám Elgereblyéztem rég a múltunk bizarr fekhelyét Nincs már ott virág, így a hiány emlékeztet rád De most még látható hangok játszanak a hallható fénnyel S a nappalinkban nyaraló téllel koccintok én Ó, hát simán kibírom, majd ugyanaz, csak más néven írom És tudod, kívánom, hogy mocskosul marjon, ha kellenék Úgy tiszta az idő, a pokol is jól kivehető Ha a romjaimra állsz, úgy biztos, elég mélyre látsz De most még látható hangok játszanak a hallható fénnyel S a nappalinkban nyaraló téllel koccintok én" Nem akarok többet írni Rólad. Eltemettelek, de még mindig két kézzel kikaparnálak a Földből, kirántani a sötétségből és zokogni, hogy megfoghassalak még egyszer. Édes drága Anya, drága Istennőm, add, hogy kitéphessem már végre Őt a lelkemből. Add, hogy ne fájjon, ha emlékezni a...

Nem fogok sírni érted. Keresztre feszítem az érzelmeket, amiket irántad érzek. Kiváglak a szívemből és formalinba mártalak. Kiszárítom a közös emlékeket és szépen, pontosan élére hajtom őket. Nem fogok sírni. Te leszel a tartósított, soha nem érintett, tiszta és bűnös szerelem. Eltemetem a farkast... de gyertyát gyújtok érte és nem felejtem el.

"Óh, hát simán kibírom, majd ugyanazt csak más névvel írom, és kívánom, hogy mocskosul marjon, ha kellenék."

Sírok értetek. Sírok úgy, ahogy az Anya sírat benneteket. Sírok, egyre sírok és a sós tenger sose apad el. Sírok, érted és érte. Egyedül jó lehetsz, de együtt... együtt ti vagytok a testet öltött gonoszság. Isteni lények lehetnétek, de mindig van egy, aki belülről rohasztja szét a jót. A szép kis díszes hernyó, aki pillangó akart lenni, de még mielőtt bebábozódott volna, belülről megette egy féreg... mielőtt láthatta volna az eget, és repülhetett volna. Testének csak az üres váza maradt... Sose felejtem el. Sírok értetek, de tudom... ezért azt gondoljátok: álszent, mártír... ha magamért sírok: önző, sajnálja magát. Hát nektek semmi se jó? hányan próbáltak már valakik lenni és tenni... akik az emberek javát akarták mind meghaltak... akár pont azok ölték meg, akiknek a javát akarták... hányan áldozták már egész életüket fel azért h jobbá tegyék a világot.. és semmi. az erőfeszítés hiába volt. tényleg csak magunkért érdemes élni de itt máris abba a csapdába esünk h pont emiatt is tartunk ...

Miért van ezaz egész? Ha egyszer hibázol... mindig visszatér azaz egyetlen egy rossz lépés. Megváltoztat és mindig emlékeztet magára. Két emberbe szerelmesnek lenni? nem működik. Nincs ilyen. Ez tény. Ez tapasztalat. Vagy az egyik vagy a másik. És habár a másik, vissza küldött az igazihoz ezzel csakis jót téve és bizonyítva, hogy mégsem olyan kegyetlen... mégis... úgy szerettem, hogy eldobtam volna érte azt a szerelmet... Olyan kegyetlen voltam... olyan bolond... olyan ostoba... olyan szerelmes... olyan becsapott... és naív... Nem lehetett lebeszélni róla, dühödten reagáltam minden szóra, amit ellene ejtettek... aztán Ő mondta ki... "menj hozzá vissza". Visszamentem. Újult erővel még jobban szerettem hónapokig, most is ugyanúgy szerelemmel szeretem, de újra gondolok a Farkasra, aki báránybőrben jár... Soha nem fogom tudni elfelejteni. Néha arra gondolok bárcsak kihasznált volna... vagy bárcsak kihasználna... csak egyetlenegyszer érezhettem volna a bőrét az én bőrömhöz érni......