Sweet dreams...

Kicsit fura... Már megint, olyan hülyén érzem magam. Olyan... Nem is tudom. Izgatottsággal vegyes ijedtség. De én igenis ura vagyok önmagamnak és képes vagyok kordában tartani a vágyaimat. Nagyon nehezen, de megy és ez a lényeg.

Néha az álmok furcsa dolgokat mutatnak nekünk, pedig mindig a tudatalattink üzen vele. Üzen, hogy mit szeretne vagy mitől fél. Mindig üzen, akkor is ha abszurd dolgokat láttat velünk. A legrosszabb az egészben, hogy olyan valóságos, olyan... majdnemhogy kézzel fogható.

A szívem hevesebben dobog, az egész agyam úszik az endorfinban és a szerotoninban, de ahogy felkelek rájövök, hogy csak álom volt és annál nagyobb a puff. Bár ha jobban belegondolok akkor is csodás. Csodálatos ajándék, hogy álmodhatunk... hogy az elfojtott vágyainkat és minden kívánságunkat és fantáziánkat kiélhetjük büntetlenül az álmainkban... legalább ott, ha már a valóéletben nem lehet ... vagy nem szabad. :)