nem is tudok jó szavakat találni arra, hogy mit érzek... már több mint 3 hét telt el. tegnap újra megérinthettem... mindig csak elképzeltem, hogy milyen lehet ilyen mohón vágyakozni valaki iránt és most tessék megkaptam. nem taszított el magától, de már nem is húz magához...
újra érezni a bőre illatát, és a szemeibe nézni... biztosan látja a szemeimben... a múltkor is látta... látja, hogy mennyire szeretem. nem tudom, hogy tudja-e, hogy amikor újra megcsókolhattam az nem csak a testem óhaja volt, hanem a lelkem is belereszketett... nem tudom, hogy elfogom-e tudni engedni... még most is érzem az ujjaim alatt a meg-megemelkedő mellkasát... felidézem az ízét a számban. látom minden kis szeplőjét, zöld íriszének az árnyalatait, azt a gyönyörű mosolyát... az izmai hullámzását... sötétbarna hajának édes kis göndörületeit... elgyengülve tapogatom meg enyhén sajgó torkomat... akarom ezt. akarom, hogy nyomot hagyj a testemen. használj amire csak akarsz.

 "ha elbotlok is... Istenként megyek majd tovább, ki megkóstolta az ambróziát.."